Olívaolaj kóstoló Dolce Vita módra

Olívaolaj kóstolón jártunk a Dolce Vita Bor & Delikáteszben. Honnan jött az ötlet? A remek programra blogger barátnőm GasztroReni hívott el. Ketten érkeztünk hát a budai delikáteszhez múlt pénteken. Szeretek olívaolajat használni, de bevallom kíváncsi voltam, hogy fog-e tetszeni. Ti kóstoltatok már olívaolajat csak önmagában vagy egy kis kenyérrel? Ilyen téren nekem sem  voltak tapasztalataim. A kis boltocska bejárata mellett egy fahordóra helyezett bor és szódásszifon már jelezte, hogy ínyenceknek imponáló helyre érkeztünk. Milyen volt belülről az üzlet? 

Eredetivé varázsolták az ablakra festett borosüveg alakzatok, az egyik falat végig borokkal teli polc fedte, aztán egy szekrényre való szakácskönyv között is válogathatott a vásárló. Lenyűgözött a prémium olasz olívaolajok bő választéka, a többféle olasz kávé, az aszalt paradicsom és a különböző balzsamecetek, a csokoládék, a teák és még sorolhatnám a sok finomságot. A légkörnek volt egy megfoghatatlan hangulata, érződött a gasztronómia szeretete. A polcokon lévő borokat ráérősen nézegetvén frappáns fantázia névvel ellátott különlegességekre bukkantam, mint Lelkibéke, Bevállalod? Lelkifröccs alatta kisbetűvel kijózanít. Mennyire ötletes! Aztán Sirály, Csomó, Horgony és Nemere. Hogyan? Igen Nemere, a tanári énem megmozdult bennem. 

Pontban hét órára össze gyűlt a társaság és Giuseppe Scaricamazza az "olajkirály", (a Granditalia tulajdonosa, a legjobb magyar éttermek beszállítója) bele is vágott az olívaolaj történetébe. Kis akcentussal és nagy lelkesedéssel elmesélte az olívaolaj történetét, olyan érdekesen, hogy minden szinte megelevenedett a szemem előtt. 

Giuseppe

Ezt követően kezdődött a kóstoló, kis pohárkákba öntött nekünk olívaolajat és a poharat egyik kezünkkel alulról fogtuk a másikkal lefedtük, így melegítettük. Majd megszagoltuk és az illatát elemeztük, hogy mire emlékeztet például a friss fű illatára fűnyírás után, a palánta jellegzetes szagára. Kicsit kortyoltunk az olívaolajból, majd amikor már megízleltük pár falat kenyeret ettünk kísérőként. Milyen volt az íze? Finom, sokféle ízt véltem felfedezni néhol egy kis mandulát, egy kis saláta ízt, néha egy kis csípősséget. Ettem-e kenyeret hozzá? Igen, mert "véletlenül" volt nálam gluténmentes kenyér, ezúton is köszönet a szervezők rugalmasságának. 

Következtek a gyümölcsecetek és a sort a balzsamecetek zárták. Giuseppe rengeteg érdekességet mesélt, hogy mitől lesz jó az olívaolaj, milyen préselési technikákat használnak és persze szóba jöttek az olasz családi történetei is. Jó volt nézni, milyen átszellemült az arca, ez a rajongás átragadt ránk is. A legvégén olívabogyót kóstoltuk, amiről egyfolytában a Napsütötte Toszkánából az a  jelenet jutott az eszembe, amikor olívabogyót szüretelnek. A filmben, amely  Frances Mayes híres gasztroregényéből készült, az öreg fákról kézzel szedik az olívabogyót és alattuk háló van. A hősnő segít a szomszédainak, majd amikor levesz egyet az ágról, meggondolatlanul bekapja és azonnal is köpi,  olyan keserű. 

Az általunk kóstolt olívabogyó nem volt keserű, sem sós, hanem ropogós és egy leheletnyit édeskés. Hadd említsek meg, egy kedves családi történet, ami megmosolyogtatott. Pár éve, amikor kint Olaszországban földrengés volt Giuseppének az anyukája küldött egy sms-t, hogy jól vannak, ám amikor lesett a polcról a balzsamecet, akkor bezzeg felhívta telefonon, hiszen a balzsamecetnek minden cseppje érték. 

Mit kell mindenképpen tudnunk? Amikor olívaolajat vásárolunk, ne a színe alapján ítéljünk, hanem azt válasszuk, aminek az íze finom. Három hasznos jó tanács, amit érdemes megfogadni, hogy  ne tartsuk konyhaablakban, tűzhely mellett az olívaolajat és mindig tekerjük rá a kupakot, mert sem a  fény, sem a hő és sem a levegő nem tesz jót neki.
Az est után kellemes szájízzel távoztunk és útravalóként kaptunk egy csipetnyi olasz életérzést és elmondhatjuk magunkról azt, hogy  kóstoltunk, olyan olívaolajat, amelynek az alapanyaga az Etnától 30 km-re termett.

GasztroReni