2012. április 9., hétfő

Húsvéti sztory

Manapság szinte már kihalt a locsolkodás vidéken is, a nagyvárosokban meg régen sem volt nagy divat. Bezzeg a főhősünk idejében. Hogy, mi volt akkor a módja? Szóljon ez a kis történet róla. 


A családi ház tágas és a környezet pedig pompás, de a város miliője  után Janka két nap után, úgy érezte magát, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Pardon, még be sem mutattam a hősnőt, ő nem más, mint Janka, aki a történetünk idejében 17 éves tinédzser. Első húsvétja volt hát Pársorház falván és bizony ők már fél éve itt laktak. Természetesen ismerte őket boldog és boldogtalan, a tíz főből álló galeri is befogadta, így hát barátokkal körülvéve nem volt oka panaszra. Azon a bizonyos hétfő reggelen aludta volna még az igazak álmát tovább, de hajnali hétkor nyakára boruló pohár hideg vízre ébredt, amivel az apja ébresztette mondván nem venné a szívére, ha ideje korán elhervadna a szépsége. Az álom persze rögtön kiszállt a szeméből és élénk lett, mint egy ragadozó macska, ezért a fürdőszoba felé vette az irányt, séró belövése és smink lett az első napi rendi pont. A ház kívülről belülről ragyogott, az ablakról, ha éppen az természeténél fogva nem függőleges még enni is lehetett volna. Rengeteg szendvicset készítettek, volt egy nagy tál sajtsaláta, kaszinó tojás, sajtos pogácsa, zserbó, képviselő fánk, csoki tojások tömkelege. Egyetlen egy dologra nem készült fel Janka, hogy több váltás ruhára lesz szüksége, de ne menjünk inkább az események elébe.
Tíz órakor érkezett az első locsoló, aki nem volt más, mint a hetven éves snájdig úriember, azaz a szomszéd Pista bá. A bajusza ki volt pödörve fekete nadrág és fehér ing volt rajta. A kölnije legalább húszéves pacsuli, hiába mondta a ház asszonya Sára, hogy a karjára kéri, csak a hajára tévedt  az orosz kölni. A csoki tojást mosolyogva megköszönte és inkább a faterral ivott egy vagy két pálinka áldomást a húsvét ünnepére. Tudni kell az öreg egy kicsit nagyot hall, de az esze vág, mint a beretva és a templomban pedig a karzaton énekel, közben persze kint a kutyák nem győznek hallótávolgáson kívül menekülni. Amíg a két férfi, azt ecsetelte, hogy régen mennyivel másabb világ volt befutott a második locsoló, aki egyben a harmadik is volt. A kapuban megjelent ugyanis Elemér a cigány vajda, aki a kis unokájával Gyurikával jött tiszteletét tenni a hölgyek iránt. Cigány vajda? Igen mindenki jól hallotta ez a tradíció még él kivételesen ezen a helyen. A vajda testületi tag is volt a polgármesteri hivatalban és ő maga harangozik a templomban. A harang még manuális, amivel jó lenne szórakozni néha és rádőlni a kötélre és himbálózni vele, mint a filmekben. Sajnos az a baj, hogy összefutna az egész megye, azt hinnék a hosszú harangszó hallatán, hogy tűz van. A kis kerek képű Gyurika elhadarta versikéjét és kapva kapott a csokitojásokon, akkorára nyílt a szeme a bőség zavara láttán, hogy szelíden nógatták, hogy vehet kettőt is belőle. Éppen amikor a vajdáék és Pita bá távozott, a szendvicsek újra készítésén dolgozott Janka a húgával Pannival, amikor Popej beállított. A két lánynak természetesen Popej bácsi, a rendes nevét nem is tudták sohasem, a családfő a szomszéd falu tava mellett horgászat közben ismerkedett össze vele, ezzel  a ragadvány névvel  férkőzött hát be a család köztudatába. Nem volt ő tengerész, mint ahogyan a neve sejtette, hanem nyulak tenyésztésével foglalkozott. Ha a család szeretett volna nyúlpaprikást enni, kocsiba pattantak és irány Popejékhez, ahol az apa kiválasztotta az éppen megfelelő méretű  nyulat, mellesleg halkan megjegyzem, azt a tapsi fülűt, aki még akkor vígan mit sem sejtve szaladgált a nyúlólban. Erre aztán Popej azt mondta: - No, úgy két óra múlva konyhakész lesz, akkor gyertek vissza érte. Az autóba visszapattant hát a család és elmentek addig kényelmesen bevásárolni, aztán felszedték a tepsi kész nyulat, amit este már jó ízűen el is fogyasztottak. Popej csendesen annyit mondott, hogy jött kellemes húsvétot kívánni és ha már itt van egy kicsit locsolkodni, csak előtte vegyék már el tőle a terhét és egy kicsi nyuszit kapott a háta mögül elő. Így kapott a két lány egy igazi nyuszit, amit aztán lehetett tutujgatni. Panni egyből boldogan kezelésbe is vette a tapsi fülest. Popej szeme ragyogott, ahogy látta az örömöt a gyerek arcán. Le is ültek hát beszélgetni, Anna az ételt szívesen kínálta neki. 
Egyszer csak újra csöngettek és a kutya becses nevén Negró hevesen ugatott. A konyha lépcső aljában feltűnt úgy öt jóképű legény, tehát egyszóval a galeri befutott. Janka pirult egy kicsit, de szemrebbenés nélkül tessékelte volna be őket. Csakhogy Ákos az örökös mókamester nagy szomorú fejjel azzal kezdte mielőtt bemennének Janka nézze meg az ő szemét, mert bele ment valami és nagyon szúrja neki. Hogy menjenek be és ott megnézik? Az nem jó, kint szépen süt a nap jobban látszik. A Janka lépre is ment, gyanút nem is foghatott, hiszen a napfényben igaza van, a világosban ilyesmi jobban látszik. Oda lépett hát Ákoshoz és belenézett annak kék szemébe, ám a másik hirtelen mozdulattal eltolta és, mint a villám csapás mindegyik háta mögül szódás szifon került elő és spriccelték lányt. A tréfa úgy végződött, hogy Janka csurom vizesen ment be a galerivel a házba, ha ezt tudta volna nem tölt fél órát a tükör előtt reggel. Az ifjak lehuppantak a nappaliba és várták, mikor tér átöltözve vissza. Ákos még a szobába is utána ment  volna, azzal a címszóval, hogy segédkezne vizes ruhából való kihámozásban. Látta is házasszonya azt, hogy hogyan nézett Ákos a lánya után, mosolygott is magában. Gondolt egyet és a fiúkkal megitták a pertut, hiszen jóravaló srácok ezek és a szerelem az minden életkorban bizony szerelem. Janka meglepődve látta amikor visszatért, hogy az anyját tegezik a fiúk és Ákossal az élen családi fotóalbumokat nézegetnek, pont olyat, amiben strandolós bikinis képek voltak. Sajnos már a közbe lépéssel elkésett, ezért nem tehetett mást, mint a sztorizgatásba ő is beszállt. Gyorsan telt az idő a galeri lassan szedelőzködött, hiszen tovább kellett menniük, mert a felvégen még nem jártak, azt meg nem lehet, hogy valakit kihagyjanak, mert annak sértődés lenne a vége. A konyha ajtóba érvén Ákos felkapta a lányt és úgy vitte le a lépcsőn ölben az udvarra és a lány fülébe súgta milyen jó az illata. Janka mosolygott, mert ő már régóta tudta, hogy tetszik a fiúnak csak kérette magát, ahogy illik. Távozott a díszes társaság és kezdetét vette ezzel egy szerelmi románc. A Húsvét faluhelyen jó kis mulatság és meglepetésekben sosincs hiány, talán jövőre is lesz egy anekdotám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése