Vörösáfonyás bonbon

Bonbon karácsonyfa

Közeleg a karácsony és előnyben részesítem a saját kezünkkel készített ajándékokat. Miért? Mert tudom, hogy a készítője vette a fáradtságot és nem sajnálta az idejét arra, hogy személyre szóló egyedi meglepetést készítsen. Ezek az apró figyelmességek eltalálják a szívünkhöz vezető utat az ünnepek idején. Sikerült az idén ellesnem Bruge-ben a belga bonbon titkát, azóta vágytam arra, hogy bonbont készítsek. Karácsony remek alkalom arra, hogy az édes aprósággal lepjük meg szeretteinket.

Hozzávalók:

150 g étcsokoládé

2 ek. vörösáfonya

4 cl szilvapálinka

3-4 ek. főzőtejszín

1 vaníliarúd / vagy vanília aroma

Elkészítés:

Fél órával a bonbon készítés előtt a vörösáfonyát beáztatom a pálinkába, hogy egy kis alkoholt szívjon magába.

           A vaníliarúdból a vaníliát kikaparom és hozzáadom a tejszínhez. Tipp: A felhasznált vaníliarudat érdemes a cukor tartóban tartani, mert így a vanília aromáját átveszi a kristálycukor.

A vaníliás tejszínt kisebb lábasban takarék lángon kezdjük el melegíteni.

 A csokoládét apró darabokra tördelem és hozzáadom a tejszínhez, amikor az forrni kezd.

 Folyamatos kevergetés mellett folyékonyra olvasztom fel a csokoládét.

 Folyékony forró csokoládéval a formát félig megtöltöm.

A félig töltött formába jöhet a töltelék.

A pálinkás vörösáfonyát kiskanál segítségével a bonbon szemekbe töltöm.

Természetesen gondoltam azokra is, akik nem szeretnék alkoholosan készíteni. Ebben az esetben előtte az áfonyát sima tejszínbe áztattam.

Végül teljesen befedjük a második réteg csokoládéval, érdemes a tetejét egy keverőlapát segítségével egyenletesre elsimítani.

A szilikonformát mélyhűtőbe tesszük és megfagyasztjuk, majd a kész bonbont praliné papírformákba tesszük és  miután kiengedett fogyasztható. Teljesen szilárd csoki állaga lesz.

Tipp: sima gluténmentes étcsokoládé szinte bármelyik szupermarketben kapható.

Vörösáfonyás bonbon

Bonbon karácsonyfa

Közeleg a karácsony és előnyben részesítem a saját kezünkkel készített ajándékokat. Miért? Mert tudom, hogy a készítője vette a fáradtságot és nem sajnálta az idejét arra, hogy személyre szóló egyedi meglepetést készítsen. Ezek az apró figyelmességek eltalálják a szívünkhöz vezető utat az ünnepek idején. Sikerült az idén ellesnem Bruge-ben a belga bonbon titkát, azóta vágytam arra, hogy bonbont készítsek. Karácsony remek alkalom arra, hogy az édes aprósággal lepjük meg szeretteinket.

Hozzávalók:

150 g étcsokoládé

2 ek. vörösáfonya

4 cl szilvapálinka

3-4 ek. főzőtejszín

1 vaníliarúd / vagy vanília aroma

Elkészítés:

Fél órával a bonbon készítés előtt a vörösáfonyát beáztatom a pálinkába, hogy egy kis alkoholt szívjon magába.

           A vaníliarúdból a vaníliát kikaparom és hozzáadom a tejszínhez. Tipp: A felhasznált vaníliarudat érdemes a cukor tartóban tartani, mert így a vanília aromáját átveszi a kristálycukor.

A vaníliás tejszínt kisebb lábasban takarék lángon kezdjük el melegíteni.

 A csokoládét apró darabokra tördelem és hozzáadom a tejszínhez, amikor az forrni kezd.

 Folyamatos kevergetés mellett folyékonyra olvasztom fel a csokoládét.

 Folyékony forró csokoládéval a formát félig megtöltöm.

A félig töltött formába jöhet a töltelék.

A pálinkás vörösáfonyát kiskanál segítségével a bonbon szemekbe töltöm.

Természetesen gondoltam azokra is, akik nem szeretnék alkoholosan készíteni. Ebben az esetben előtte az áfonyát sima tejszínbe áztattam.

Végül teljesen befedjük a második réteg csokoládéval, érdemes a tetejét egy keverőlapát segítségével egyenletesre elsimítani.

A szilikonformát mélyhűtőbe tesszük és megfagyasztjuk, majd a kész bonbont praliné papírformákba tesszük és  miután kiengedett fogyasztható. Teljesen szilárd csoki állaga lesz.

Tipp: sima gluténmentes étcsokoládé szinte bármelyik szupermarketben kapható.

Kalács készítés fortélyai Auguszt Cukrászda módra

Idén látogattam el először a Magyar Kézműves Ízek Vásárára, amelyet negyedik alkalommal rendeztek meg. A rendezvény három napos volt és az egyik kedves barátnőm, amikor invitált  nem rejtette el, hogy szerinte ott a helyem, mert lesz egy pár élő főző show. Ez a kijelentés olyan volt, mintha egy mézes madzagot húznának el az orrom előtt, rögtön igent mondtam hát. A választásunk a vasárnapi programokra esett, mert a reggeli bemutató fonott kalács és péksütemény készítésről szólt. Az utóbbi alkalommal itthon kakaós csigát készítettem, ami várakozáson felül jóra sikeredett, talán mert már kezdem kiismerni a gluténmentes lisztek szeszélyeit.

Kíváncsian vártam hát az Auguszt Cukrászda sütő bemutatóját. A színpadon lévő konyhában Komlós Gábor és Arató Auguszta közösen serénykedett, természetesen minket is közelebb invitáltak, így testközelből el tudtuk lesni a fortélyokat. Gábor előttünk mutatta meg a fonott kalács titkát, négyes fonattal dolgozott. Több kalácsot is készített nekünk, így jól megfigyelhettük az egyszerű praktikát és közben záporozó kérdésekre is válaszolt.

Sőt a közönség soraiból egy segítőt is kért a kifli készítéshez és mosolyogva a kezébe nyomta a sodrófát, a választása a barátnőmre esett. Számomra ez nem volt meglepő fordulat, mivel Ildi és Gábor előtte már arról beszélgetett, hogy ki hány fonatból készít otthon kalácsot és Ildi elárulta ő hatos fonás titkát is tudja.

Jó volt látni az örömöt mindkettejük arcán, a profi cukrász és a hobby szakács pár perc erejéig magától értetődően együtt dolgozott. Több kalács készült, amelynek a tetejét Auguszta megkente tojássárgájával és meghitette mandulával. Készült még briós, pálmalevél is, az is megkapó volt, ahogyan Gábor egy egyszerű lisztbe rajzolt ábrával pillantok alatt elmagyarázta a leveles tészta titkát gondolván arra, hogyha valaki esetleg nem tudja.

A hangulat barátságosan könnyed volt, hiszen közvetlenség áradt belőlük és tetszett, ahogyan Auguszta a családjáról mesél, miszerint ő egy híres cukrász dinasztia sarja és számára nem volt kérdés, hogy ő is ezt fogja csinálni. Gáboron és Augusztán is látszott,  hogy szeretik azt, amit csinálnak és azon kevés emberek közé tartoznak, akiknek a munkájuk a szenvedélyük is egyben.

Auguszta elmesélte, hogy három gyerek édesanyja és talán a középső, aki sokszor bejár hozzá segíteni a cukrász üzembe talán majd folytatni fogja ezt a szép hagyományt. A kakaós csiga készítésénél megjelent mellette két gyerek és nem is volt nehéz róluk kitalálni, hogy az ő gyerekei.

A  kinyújtott tésztát megkenték vajjal majd porcukros kakaóval, ebben a kislány segédkezett. Olyan természetes magabiztossággal kente egyenletesen a tésztát, hogy öröm volt nézni. A nagyobbik 10 év körüli kisfiú pedig feltörte  tojást és pillanatok alatt szétválasztotta a sárgáját a fehérjétől, szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Ez igen, hiszen a mai világban kevés fiatal nemhogy tojássárgáját nem tud szétválasztani, hanem még főzni sem tud.

Szerencsések ezek a gyerekek,  hogy ebben a gasztronómiai légkörben segédkezve nőnek fel és látván őket, ahogy ragyogó arccal figyelik a kalács készítést biztos vagyok benne, hogy a családi hagyomány tovább fog folytatódni. Milyenek lettek a kalácsok? Jó volt nézni a kóstolók arcát, amint kisimulttá és mosolygóssá válik.

Természetesen én sem maradtam ki a jóból, mert a cukrászda standján macaront találtam. Ez kis korong alakú sütemény mandulalisztből készül és pont olyan volt a tölteléke is, amit végig kóstolhattam. Nagyon ízlett a diós, a kávés és a mindent felülmúlt a málnás macaron íze, az jutott róla az eszembe simán lepipálja a nyáron a Bruge-ben tesztelt macaronokat.

Kalács készítés fortélyai Auguszt Cukrászda módra

Idén látogattam el először a Magyar Kézműves Ízek Vásárára, amelyet negyedik alkalommal rendeztek meg. A rendezvény három napos volt és az egyik kedves barátnőm, amikor invitált  nem rejtette el, hogy szerinte ott a helyem, mert lesz egy pár élő főző show. Ez a kijelentés olyan volt, mintha egy mézes madzagot húznának el az orrom előtt, rögtön igent mondtam hát. A választásunk a vasárnapi programokra esett, mert a reggeli bemutató fonott kalács és péksütemény készítésről szólt. Az utóbbi alkalommal itthon kakaós csigát készítettem, ami várakozáson felül jóra sikeredett, talán mert már kezdem kiismerni a gluténmentes lisztek szeszélyeit.

Kíváncsian vártam hát az Auguszt Cukrászda sütő bemutatóját. A színpadon lévő konyhában Komlós Gábor és Arató Auguszta közösen serénykedett, természetesen minket is közelebb invitáltak, így testközelből el tudtuk lesni a fortélyokat. Gábor előttünk mutatta meg a fonott kalács titkát, négyes fonattal dolgozott. Több kalácsot is készített nekünk, így jól megfigyelhettük az egyszerű praktikát és közben záporozó kérdésekre is válaszolt.

Sőt a közönség soraiból egy segítőt is kért a kifli készítéshez és mosolyogva a kezébe nyomta a sodrófát, a választása a barátnőmre esett. Számomra ez nem volt meglepő fordulat, mivel Ildi és Gábor előtte már arról beszélgetett, hogy ki hány fonatból készít otthon kalácsot és Ildi elárulta ő hatos fonás titkát is tudja.

Jó volt látni az örömöt mindkettejük arcán, a profi cukrász és a hobby szakács pár perc erejéig magától értetődően együtt dolgozott. Több kalács készült, amelynek a tetejét Auguszta megkente tojássárgájával és meghitette mandulával. Készült még briós, pálmalevél is, az is megkapó volt, ahogyan Gábor egy egyszerű lisztbe rajzolt ábrával pillantok alatt elmagyarázta a leveles tészta titkát gondolván arra, hogyha valaki esetleg nem tudja.

A hangulat barátságosan könnyed volt, hiszen közvetlenség áradt belőlük és tetszett, ahogyan Auguszta a családjáról mesél, miszerint ő egy híres cukrász dinasztia sarja és számára nem volt kérdés, hogy ő is ezt fogja csinálni. Gáboron és Augusztán is látszott,  hogy szeretik azt, amit csinálnak és azon kevés emberek közé tartoznak, akiknek a munkájuk a szenvedélyük is egyben.

Auguszta elmesélte, hogy három gyerek édesanyja és talán a középső, aki sokszor bejár hozzá segíteni a cukrász üzembe talán majd folytatni fogja ezt a szép hagyományt. A kakaós csiga készítésénél megjelent mellette két gyerek és nem is volt nehéz róluk kitalálni, hogy az ő gyerekei.

A  kinyújtott tésztát megkenték vajjal majd porcukros kakaóval, ebben a kislány segédkezett. Olyan természetes magabiztossággal kente egyenletesen a tésztát, hogy öröm volt nézni. A nagyobbik 10 év körüli kisfiú pedig feltörte  tojást és pillanatok alatt szétválasztotta a sárgáját a fehérjétől, szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Ez igen, hiszen a mai világban kevés fiatal nemhogy tojássárgáját nem tud szétválasztani, hanem még főzni sem tud.

Szerencsések ezek a gyerekek,  hogy ebben a gasztronómiai légkörben segédkezve nőnek fel és látván őket, ahogy ragyogó arccal figyelik a kalács készítést biztos vagyok benne, hogy a családi hagyomány tovább fog folytatódni. Milyenek lettek a kalácsok? Jó volt nézni a kóstolók arcát, amint kisimulttá és mosolygóssá válik.

Természetesen én sem maradtam ki a jóból, mert a cukrászda standján macaront találtam. Ez kis korong alakú sütemény mandulalisztből készül és pont olyan volt a tölteléke is, amit végig kóstolhattam. Nagyon ízlett a diós, a kávés és a mindent felülmúlt a málnás macaron íze, az jutott róla az eszembe simán lepipálja a nyáron a Bruge-ben tesztelt macaronokat.

Hordós káposzta

Közeledik a tél, az évszakváltozást egyre jobban tapasztaljuk magunkon is. Reggel  álmosan a szürkületben indulunk és este  hamarabb sötétedik, az idő mindig borongós és a nap már alig süt. Szervezetünk ki van téve az időjárás viszontagságainak. Igyunk sok forró teát friss citrommal és mézzel, ajánlom a forralt bort, a fokhagymás pirítóst és itt a szezonja a krémleveseknek is, valamint a savanyú káposztának. Apropó savanyú káposzta, amikor kislány voltam én is kivettem mindig a részem a családi hordós káposzta készítéséből. A szüleim akkoriban, fejes káposztákat vettek és a gyalut két szék közé tették úgy, hogy a gyalu egyik vége az egyik széken, a másik vége a másikon volt. Én voltam az egyik végén a nehezék és másikon az apám, aki gyalult. Ma már gyalult káposztát veszünk és kicsit komolyabb a feladatom, idén már én készítettem el 25 kg káposztát és a szüleim voltak a kukták.  Ez tény, a közös élmény értékéből nem vett el, sőt büszke voltam magamra egy kicsit, hogy én készítettem el. Azóta már a család letesztelte az elkészült káposztát és felhívtak telefonon, azt mondta apám, hogy rég nem volt ilyen finom a hordós káposzta. Nemhiába az apja lánya az ember gondoltam, miközben mosolyogva hallgattam, hogy már a tágabb rokonságnak is vittek belőle.

Elkészítési idő: 45 perc

Hozzávalók:

25 kg gyalult káposzta

4 db birsalma

1 csomag szemes feketebors

1 csomag babérlevél

83 dkg só

széles szájú hordó/agyag hordó

Elkészítés:

Egy nagy műanyag kádba beleöntjük a gyalult káposztát. A sót és a fűszereket hozzáadjuk., a birsalmát megmossuk és mindegyiket négyfelé vágjuk és szintén bele tesszük.

 A nagy edény azért fontos, hogy a káposztát kellőképpen össze tudjuk keverni a fűszerekkel, majd összetudjuk gyúrni. Gyúrni? Igen, mintha tésztát gyúrnánk, apránként kigyúrjuk a káposztából a levét, az így szinte térfogatát tekintve a felére esik össze.

 Az így kapott káposztát a kimosott hordóba fokozatosan tesszük bele és alaposan tömörítjük benne. Figyelünk arra, hogy akkor folytatjuk a rétegezést, ha elég lé van rajta. Fontos, hogy a sós lének végül el kell lepnie a káposztát. Meleg helyen hagyjuk tetővel lezárt hordót, addig amíg a káposzta fel nem forr és meg nem savanyodik, akkor aztán hideg helyre tesszük. Egész télen fogyasztható a ropogós káposzta, amely c-vitaminnal van tele, bátran csinálhatunk belőle székelykáposztát, savanyú bablevest vagy egyszerűen savanyúságként is fogyaszthatjuk.

Tipp: akinek nincs elég nagy edénye az apránként, mondjuk 3 részben is gyúrhatja  a káposztát. Ha cserép hordónk van figyeljünk arra, hogy a tetején a karimájában mindig legyen víz, hiszen úgy zár megfelelően.