Idén látogattam el először a Magyar Kézműves Ízek Vásárára, amelyet negyedik alkalommal rendeztek meg. A rendezvény három napos volt és az egyik kedves barátnőm, amikor invitált nem rejtette el, hogy szerinte ott a helyem, mert lesz egy pár élő főző show. Ez a kijelentés olyan volt, mintha egy mézes madzagot húznának el az orrom előtt, rögtön igent mondtam hát. A választásunk a vasárnapi programokra esett, mert a reggeli bemutató fonott kalács és péksütemény készítésről szólt. Az utóbbi alkalommal itthon kakaós csigát készítettem, ami várakozáson felül jóra sikeredett, talán mert már kezdem kiismerni a gluténmentes lisztek szeszélyeit.
Kíváncsian vártam hát az Auguszt Cukrászda sütő bemutatóját. A színpadon lévő konyhában Komlós Gábor és Arató Auguszta közösen serénykedett, természetesen minket is közelebb invitáltak, így testközelből el tudtuk lesni a fortélyokat. Gábor előttünk mutatta meg a fonott kalács titkát, négyes fonattal dolgozott. Több kalácsot is készített nekünk, így jól megfigyelhettük az egyszerű praktikát és közben záporozó kérdésekre is válaszolt.
Sőt a közönség soraiból egy segítőt is kért a kifli készítéshez és mosolyogva a kezébe nyomta a sodrófát, a választása a barátnőmre esett. Számomra ez nem volt meglepő fordulat, mivel Ildi és Gábor előtte már arról beszélgetett, hogy ki hány fonatból készít otthon kalácsot és Ildi elárulta ő hatos fonás titkát is tudja.
Jó volt látni az örömöt mindkettejük arcán, a profi cukrász és a hobby szakács pár perc erejéig magától értetődően együtt dolgozott. Több kalács készült, amelynek a tetejét Auguszta megkente tojássárgájával és meghitette mandulával. Készült még briós, pálmalevél is, az is megkapó volt, ahogyan Gábor egy egyszerű lisztbe rajzolt ábrával pillantok alatt elmagyarázta a leveles tészta titkát gondolván arra, hogyha valaki esetleg nem tudja.
A hangulat barátságosan könnyed volt, hiszen közvetlenség áradt belőlük és tetszett, ahogyan Auguszta a családjáról mesél, miszerint ő egy híres cukrász dinasztia sarja és számára nem volt kérdés, hogy ő is ezt fogja csinálni. Gáboron és Augusztán is látszott, hogy szeretik azt, amit csinálnak és azon kevés emberek közé tartoznak, akiknek a munkájuk a szenvedélyük is egyben.
Auguszta elmesélte, hogy három gyerek édesanyja és talán a középső, aki sokszor bejár hozzá segíteni a cukrász üzembe talán majd folytatni fogja ezt a szép hagyományt. A kakaós csiga készítésénél megjelent mellette két gyerek és nem is volt nehéz róluk kitalálni, hogy az ő gyerekei.
A kinyújtott tésztát megkenték vajjal majd porcukros kakaóval, ebben a kislány segédkezett. Olyan természetes magabiztossággal kente egyenletesen a tésztát, hogy öröm volt nézni. A nagyobbik 10 év körüli kisfiú pedig feltörte tojást és pillanatok alatt szétválasztotta a sárgáját a fehérjétől, szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Ez igen, hiszen a mai világban kevés fiatal nemhogy tojássárgáját nem tud szétválasztani, hanem még főzni sem tud.
Szerencsések ezek a gyerekek, hogy ebben a gasztronómiai légkörben segédkezve nőnek fel és látván őket, ahogy ragyogó arccal figyelik a kalács készítést biztos vagyok benne, hogy a családi hagyomány tovább fog folytatódni. Milyenek lettek a kalácsok? Jó volt nézni a kóstolók arcát, amint kisimulttá és mosolygóssá válik.
Természetesen én sem maradtam ki a jóból, mert a cukrászda standján macaront találtam. Ez kis korong alakú sütemény mandulalisztből készül és pont olyan volt a tölteléke is, amit végig kóstolhattam. Nagyon ízlett a diós, a kávés és a mindent felülmúlt a málnás macaron íze, az jutott róla az eszembe simán lepipálja a nyáron a Bruge-ben tesztelt macaronokat.
