Tonhalas tésztasaláta

Nyáron szinte minden este programja van az embernek. Előfordulhat, hogy éppen nem grillezünk a barátainkkal, hanem koncertről, moziból vagy egy kirándulásból esünk haza éhesen. Egy gyors vacsi tipp jól jöhet. Kis időt vesz igénybe az elkészítése és legtöbbször ugyanilyen gyorsan el is tűnik.

Hozzávalók:

2 db tonhal konzerv /Rio mare-t ajánlom/
10 dkg zöldborsó
10 dkg bébirépa
1 fej lilahagyma
1/2 kukorica konzerv
1 cs. tészta/gluténmentes tészta
só, bors, zöldfűszer

A puhára párolt borsót és répát összekeverjük a tonhallal, valamint az apróra vágott lilahagymával. Ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal és zöldfűszerrel, majd hozzáadjuk a kukoricát. Frissen kifőzött tésztával tálaljuk és sajtot reszelhetünk a tetejére.

Tonhalas tésztasaláta

Nyáron szinte minden este programja van az embernek. Előfordulhat, hogy éppen nem grillezünk a barátainkkal, hanem koncertről, moziból vagy egy kirándulásból esünk haza éhesen. Egy gyors vacsi tipp jól jöhet. Kis időt vesz igénybe az elkészítése és legtöbbször ugyanilyen gyorsan el is tűnik.

Hozzávalók:

2 db tonhal konzerv /Rio mare-t ajánlom/
10 dkg zöldborsó
10 dkg bébirépa
1 fej lilahagyma
1/2 kukorica konzerv
1 cs. tészta/gluténmentes tészta
só, bors, zöldfűszer

A puhára párolt borsót és répát összekeverjük a tonhallal, valamint az apróra vágott lilahagymával. Ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal és zöldfűszerrel, majd hozzáadjuk a kukoricát. Frissen kifőzött tésztával tálaljuk és sajtot reszelhetünk a tetejére.

Lasagne

Isteni az illata, amikor az ember melegen kiveszi a sütőből. Mindenkit  levesz a lábáról és nem lehet betelni vele. Nos, a lasagne-ról mindig a nagy családi ebédek jutnak az eszembe, ahol mindenki szinte egyszerre beszél és a finom ételek közben elkezd a család sztorizgatni és a mosoly nemcsak desszerthez jár, hanem végig jelen van.

Elkészítési idő: 60 perc

Hozzávalók:
/4 főre/

70 dkg darált sertéshús
1 üveg paradicsom szósz
só, bors, oregánó
2 fej vöröshagyma
3-4 dl tej
100 g csusza gluténmentes tészta /Pasta'doro/
10 dkg trapista sajt

Elkészítés:
 Lábasban felhevített olajban megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, aztán hozzáadjuk a darált húst és kavargatva fehérre pirítjuk. Ráöntünk egy kis vizet és a paradicsom szószt hozzáadjuk apránként, aztán jól elkeverjük. Majd a tejet beleöntjük és meghintjük csipetnyi sóval, borssal. Alaposan elkeverjük és puhára főzzük. Az így kapott masszát olajozott jénai tálban rétegesen egy sor massza aztán egy sor tészta egymásra helyezzük. A tetejére ráreszeljük a sajtot és a tésztát előmelegített sütőben 180 fokon 40 percig sütjük.

Lasagne

Isteni az illata, amikor az ember melegen kiveszi a sütőből. Mindenkit  levesz a lábáról és nem lehet betelni vele. Nos, a lasagne-ról mindig a nagy családi ebédek jutnak az eszembe, ahol mindenki szinte egyszerre beszél és a finom ételek közben elkezd a család sztorizgatni és a mosoly nemcsak desszerthez jár, hanem végig jelen van.

Elkészítési idő: 60 perc

Hozzávalók:
/4 főre/

70 dkg darált sertéshús
1 üveg paradicsom szósz
só, bors, oregánó
2 fej vöröshagyma
3-4 dl tej
100 g csusza gluténmentes tészta /Pasta'doro/
10 dkg trapista sajt

Elkészítés:
 Lábasban felhevített olajban megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, aztán hozzáadjuk a darált húst és kavargatva fehérre pirítjuk. Ráöntünk egy kis vizet és a paradicsom szószt hozzáadjuk apránként, aztán jól elkeverjük. Majd a tejet beleöntjük és meghintjük csipetnyi sóval, borssal. Alaposan elkeverjük és puhára főzzük. Az így kapott masszát olajozott jénai tálban rétegesen egy sor massza aztán egy sor tészta egymásra helyezzük. A tetejére ráreszeljük a sajtot és a tésztát előmelegített sütőben 180 fokon 40 percig sütjük.

Tejfölös gombapaprikás

Egy jó gombapaprikás mindig jó ötlet, persze csak azoknak akik szeretik a gombát. Nincs is annál jobb, mint amikor vidéken eső után kimegy  az  ember az erdőbe gombázni. Ilyenkor arra figyeljünk oda, hogy olyan ismerőssel menjünk a gombát kutatni, aki pontosan ismeri őket és soha ne vegyünk fel olyan gombát, aminek az ismeretében nem vagyunk biztosak. Nyáron szedett tínóra/tinóru gombát érdemes vékony szeletekre vágni és egy hálón megszárítani, majd üvegben eltenni télire. A hétköznapokban marad a klasszikus bevásárlási mód, ha van rá lehetőség inkább a piac, mint a szupermarket. Válasszunk mindig friss gombát alapanyagként és vásárlás után egy napon belül érdemes elkészíteni belőle az ételt. 

Hozzávalók:
/4 főre/
50 dkg gomba 
1 fej vöröshagyma
só, bors, csipetnyi kakukkfű
0,5 dl tejföl
olaj, liszt, pirospaprika

Elkészítés:

A gombát folyóvízben megmossuk és vágjuk fel kisebb kockákra. A felaprított hagymát fél deci olajban dinszteljük üvegesre. Adjunk hozzá egy csapott teáskanál pirospaprikát, majd öntsük fel fél deci vízzel, fűszerezzük meg és tegyük bele puhára párolódni a gombát. Amikor a gomba megpuhult, adjunk hozzá egy evőkanálnyi lisztet és keverjük el, majd adjuk hozzá tejfölt és szintén keverjük el benne. Tetszés szerint egy kis vizet adhatunk hozzá, attól függően mennyire szeretjük szaftosan. 

Tálalhatjuk tésztával, rizzsel vagy akár nokedlivel. Érdemes akkora mennyiséget csinálni belőle,ami aznap, illetve legkésőbb másnap elfogy, mert hűtőben tartva is könnyen romlandó étel.

Tejfölös gombapaprikás

Egy jó gombapaprikás mindig jó ötlet, persze csak azoknak akik szeretik a gombát. Nincs is annál jobb, mint amikor vidéken eső után kimegy  az  ember az erdőbe gombázni. Ilyenkor arra figyeljünk oda, hogy olyan ismerőssel menjünk a gombát kutatni, aki pontosan ismeri őket és soha ne vegyünk fel olyan gombát, aminek az ismeretében nem vagyunk biztosak. Nyáron szedett tínóra/tinóru gombát érdemes vékony szeletekre vágni és egy hálón megszárítani, majd üvegben eltenni télire. A hétköznapokban marad a klasszikus bevásárlási mód, ha van rá lehetőség inkább a piac, mint a szupermarket. Válasszunk mindig friss gombát alapanyagként és vásárlás után egy napon belül érdemes elkészíteni belőle az ételt. 

Hozzávalók:
/4 főre/
50 dkg gomba 
1 fej vöröshagyma
só, bors, csipetnyi kakukkfű
0,5 dl tejföl
olaj, liszt, pirospaprika

Elkészítés:

A gombát folyóvízben megmossuk és vágjuk fel kisebb kockákra. A felaprított hagymát fél deci olajban dinszteljük üvegesre. Adjunk hozzá egy csapott teáskanál pirospaprikát, majd öntsük fel fél deci vízzel, fűszerezzük meg és tegyük bele puhára párolódni a gombát. Amikor a gomba megpuhult, adjunk hozzá egy evőkanálnyi lisztet és keverjük el, majd adjuk hozzá tejfölt és szintén keverjük el benne. Tetszés szerint egy kis vizet adhatunk hozzá, attól függően mennyire szeretjük szaftosan. 

Tálalhatjuk tésztával, rizzsel vagy akár nokedlivel. Érdemes akkora mennyiséget csinálni belőle,ami aznap, illetve legkésőbb másnap elfogy, mert hűtőben tartva is könnyen romlandó étel.

Milánói makaróni

Egy igazi családi receptet ajánlok, amiben nemcsak a milánói hanem egy kicsit a bolognai íze is ötvöződik. Nálunk mindenki így főzi, igazából a nagyitól öröklődött a recept titka. Az ismerősök és barátok nagyon szeretik, mindig dicsérik az ízét. Mit tettél bele?- hangzik el ilyenkor a kérdés. Hát íme a titok, ami alapvetően nem palóc. A gyökerek fontosak és őrizzük őket, a hagyományokat adjuk át, viszont legyünk mindig nyitottak például a nemzetközi

konyhára is. Jó étvágyat hozzá!

Elkészítési idő: 90 perc

Hozzávalók:

/4 főre/

50 dkg darált sertéshús

1 szál közepes sárgarépa

1 fél fej zeller

250 ml sűrített paradicsom

2 evőkanál oregánó

só, bors, babérlevél

1 evőkanál kristály cukort

2 fej vöröshagyma

50 dkg makaróni tészta
(gluténmentesnek a Pasta d'oro tészta)

2 kanál olívaolaj

30 dkg trappista sajt

Elkészítés:

Elsőként megpucoljuk a sárgarépát, a zellert és a vöröshagymát. A zellert és a sárgarépát leszereljük, külön és egy kis tálkába tesszük. Lábasban felhevített olajban megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, aztán hozzáadjuk először a zellert és pároljuk 5 percig, majd szintén hozzáadjuk a sárgarépát. Miután megpároltuk a zöldségeket, a darált húst beletesszük és mindkét oldalát fehérre pirítjuk. Ráöntjük a sűrített paradicsomot és annyi vizet öntünk bele annyit, amennyi ellepi a húst, majd a meghintjük csipetnyi sóval, borssal és 2-3 darab  babérlevéllel. Az így kapott makaróni masszát  fedővel lefedve 1-1,5 át főzzük. Közben a  forrásban lévő sós vízben kifőzzük a spagettit. Tipp ha leszűrtük a tésztára öntünk egy kis olívaolajat, így nem ragad össze a tészta, akkor sem ha kihűlve marad belőle. Melegen tálaljuk friss sajtot reszelve rá.

Jó étvágyat!

Milánói makaróni

Egy igazi családi receptet ajánlok, amiben nemcsak a milánói hanem egy kicsit a bolognai íze is ötvöződik. Nálunk mindenki így főzi, igazából a nagyitól öröklődött a recept titka. Az ismerősök és barátok nagyon szeretik, mindig dicsérik az ízét. Mit tettél bele?- hangzik el ilyenkor a kérdés. Hát íme a titok, ami alapvetően nem palóc. A gyökerek fontosak és őrizzük őket, a hagyományokat adjuk át, viszont legyünk mindig nyitottak például a nemzetközi

konyhára is. Jó étvágyat hozzá!

Elkészítési idő: 90 perc

Hozzávalók:

/4 főre/

50 dkg darált sertéshús

1 szál közepes sárgarépa

1 fél fej zeller

250 ml sűrített paradicsom

2 evőkanál oregánó

só, bors, babérlevél

1 evőkanál kristály cukort

2 fej vöröshagyma

50 dkg makaróni tészta
(gluténmentesnek a Pasta d'oro tészta)

2 kanál olívaolaj

30 dkg trappista sajt

Elkészítés:

Elsőként megpucoljuk a sárgarépát, a zellert és a vöröshagymát. A zellert és a sárgarépát leszereljük, külön és egy kis tálkába tesszük. Lábasban felhevített olajban megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, aztán hozzáadjuk először a zellert és pároljuk 5 percig, majd szintén hozzáadjuk a sárgarépát. Miután megpároltuk a zöldségeket, a darált húst beletesszük és mindkét oldalát fehérre pirítjuk. Ráöntjük a sűrített paradicsomot és annyi vizet öntünk bele annyit, amennyi ellepi a húst, majd a meghintjük csipetnyi sóval, borssal és 2-3 darab  babérlevéllel. Az így kapott makaróni masszát  fedővel lefedve 1-1,5 át főzzük. Közben a  forrásban lévő sós vízben kifőzzük a spagettit. Tipp ha leszűrtük a tésztára öntünk egy kis olívaolajat, így nem ragad össze a tészta, akkor sem ha kihűlve marad belőle. Melegen tálaljuk friss sajtot reszelve rá.

Jó étvágyat!

Húsvéti sztory

Manapság szinte már kihalt a locsolkodás vidéken is, a nagyvárosokban meg régen sem volt nagy divat. Bezzeg a főhősünk idejében. Hogy, mi volt akkor a módja? Szóljon ez a kis történet róla. 

A családi ház tágas és a környezet pedig pompás, de a város miliője  után Janka két nap után, úgy érezte magát, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Pardon, még be sem mutattam a hősnőt, ő nem más, mint Janka, aki a történetünk idejében 17 éves tinédzser. Első húsvétja volt hát Pársorház falván és bizony ők már fél éve itt laktak. Természetesen ismerte őket boldog és boldogtalan, a tíz főből álló galeri is befogadta, így hát barátokkal körülvéve nem volt oka panaszra. Azon a bizonyos hétfő reggelen aludta volna még az igazak álmát tovább, de hajnali hétkor nyakára boruló pohár hideg vízre ébredt, amivel az apja ébresztette mondván nem venné a szívére, ha ideje korán elhervadna a szépsége. Az álom persze rögtön kiszállt a szeméből és élénk lett, mint egy ragadozó macska, ezért a fürdőszoba felé vette az irányt, séró belövése és smink lett az első napi rendi pont. A ház kívülről belülről ragyogott, az ablakról, ha éppen az természeténél fogva nem függőleges még enni is lehetett volna. Rengeteg szendvicset készítettek, volt egy nagy tál sajtsaláta, kaszinó tojás, sajtos pogácsa, zserbó, képviselő fánk, csoki tojások tömkelege. Egyetlen egy dologra nem készült fel Janka, hogy több váltás ruhára lesz szüksége, de ne menjünk inkább az események elébe.
Tíz órakor érkezett az első locsoló, aki nem volt más, mint a hetven éves snájdig úriember, azaz a szomszéd Pista bá. A bajusza ki volt pödörve fekete nadrág és fehér ing volt rajta. A kölnije legalább húszéves pacsuli, hiába mondta a ház asszonya Sára, hogy a karjára kéri, csak a hajára tévedt  az orosz kölni. A csoki tojást mosolyogva megköszönte és inkább a faterral ivott egy vagy két pálinka áldomást a húsvét ünnepére. Tudni kell az öreg egy kicsit nagyot hall, de az esze vág, mint a beretva és a templomban pedig a karzaton énekel, közben persze kint a kutyák nem győznek hallótávolgáson kívül menekülni. Amíg a két férfi, azt ecsetelte, hogy régen mennyivel másabb világ volt befutott a második locsoló, aki egyben a harmadik is volt. A kapuban megjelent ugyanis Elemér a cigány vajda, aki a kis unokájával Gyurikával jött tiszteletét tenni a hölgyek iránt. Cigány vajda? Igen mindenki jól hallotta ez a tradíció még él kivételesen ezen a helyen. A vajda testületi tag is volt a polgármesteri hivatalban és ő maga harangozik a templomban. A harang még manuális, amivel jó lenne szórakozni néha és rádőlni a kötélre és himbálózni vele, mint a filmekben. Sajnos az a baj, hogy összefutna az egész megye, azt hinnék a hosszú harangszó hallatán, hogy tűz van. A kis kerek képű Gyurika elhadarta versikéjét és kapva kapott a csokitojásokon, akkorára nyílt a szeme a bőség zavara láttán, hogy szelíden nógatták, hogy vehet kettőt is belőle. Éppen amikor a vajdáék és Pita bá távozott, a szendvicsek újra készítésén dolgozott Janka a húgával Pannival, amikor Popej beállított. A két lánynak természetesen Popej bácsi, a rendes nevét nem is tudták sohasem, a családfő a szomszéd falu tava mellett horgászat közben ismerkedett össze vele, ezzel  a ragadvány névvel  férkőzött hát be a család köztudatába. Nem volt ő tengerész, mint ahogyan a neve sejtette, hanem nyulak tenyésztésével foglalkozott. Ha a család szeretett volna nyúlpaprikást enni, kocsiba pattantak és irány Popejékhez, ahol az apa kiválasztotta az éppen megfelelő méretű  nyulat, mellesleg halkan megjegyzem, azt a tapsi fülűt, aki még akkor vígan mit sem sejtve szaladgált a nyúlólban. Erre aztán Popej azt mondta: - No, úgy két óra múlva konyhakész lesz, akkor gyertek vissza érte. Az autóba visszapattant hát a család és elmentek addig kényelmesen bevásárolni, aztán felszedték a tepsi kész nyulat, amit este már jó ízűen el is fogyasztottak. Popej csendesen annyit mondott, hogy jött kellemes húsvétot kívánni és ha már itt van egy kicsit locsolkodni, csak előtte vegyék már el tőle a terhét és egy kicsi nyuszit kapott a háta mögül elő. Így kapott a két lány egy igazi nyuszit, amit aztán lehetett tutujgatni. Panni egyből boldogan kezelésbe is vette a tapsi fülest. Popej szeme ragyogott, ahogy látta az örömöt a gyerek arcán. Le is ültek hát beszélgetni, Anna az ételt szívesen kínálta neki. 
Egyszer csak újra csöngettek és a kutya becses nevén Negró hevesen ugatott. A konyha lépcső aljában feltűnt úgy öt jóképű legény, tehát egyszóval a galeri befutott. Janka pirult egy kicsit, de szemrebbenés nélkül tessékelte volna be őket. Csakhogy Ákos az örökös mókamester nagy szomorú fejjel azzal kezdte mielőtt bemennének Janka nézze meg az ő szemét, mert bele ment valami és nagyon szúrja neki. Hogy menjenek be és ott megnézik? Az nem jó, kint szépen süt a nap jobban látszik. A Janka lépre is ment, gyanút nem is foghatott, hiszen a napfényben igaza van, a világosban ilyesmi jobban látszik. Oda lépett hát Ákoshoz és belenézett annak kék szemébe, ám a másik hirtelen mozdulattal eltolta és, mint a villám csapás mindegyik háta mögül szódás szifon került elő és spriccelték lányt. A tréfa úgy végződött, hogy Janka csurom vizesen ment be a galerivel a házba, ha ezt tudta volna nem tölt fél órát a tükör előtt reggel. Az ifjak lehuppantak a nappaliba és várták, mikor tér átöltözve vissza. Ákos még a szobába is utána ment  volna, azzal a címszóval, hogy segédkezne vizes ruhából való kihámozásban. Látta is házasszonya azt, hogy hogyan nézett Ákos a lánya után, mosolygott is magában. Gondolt egyet és a fiúkkal megitták a pertut, hiszen jóravaló srácok ezek és a szerelem az minden életkorban bizony szerelem. Janka meglepődve látta amikor visszatért, hogy az anyját tegezik a fiúk és Ákossal az élen családi fotóalbumokat nézegetnek, pont olyat, amiben strandolós bikinis képek voltak. Sajnos már a közbe lépéssel elkésett, ezért nem tehetett mást, mint a sztorizgatásba ő is beszállt. Gyorsan telt az idő a galeri lassan szedelőzködött, hiszen tovább kellett menniük, mert a felvégen még nem jártak, azt meg nem lehet, hogy valakit kihagyjanak, mert annak sértődés lenne a vége. A konyha ajtóba érvén Ákos felkapta a lányt és úgy vitte le a lépcsőn ölben az udvarra és a lány fülébe súgta milyen jó az illata. Janka mosolygott, mert ő már régóta tudta, hogy tetszik a fiúnak csak kérette magát, ahogy illik. Távozott a díszes társaság és kezdetét vette ezzel egy szerelmi románc. A Húsvét faluhelyen jó kis mulatság és meglepetésekben sosincs hiány, talán jövőre is lesz egy anekdotám.

Húsvéti sztory

Manapság szinte már kihalt a locsolkodás vidéken is, a nagyvárosokban meg régen sem volt nagy divat. Bezzeg a főhősünk idejében. Hogy, mi volt akkor a módja? Szóljon ez a kis történet róla. 

A családi ház tágas és a környezet pedig pompás, de a város miliője  után Janka két nap után, úgy érezte magát, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Pardon, még be sem mutattam a hősnőt, ő nem más, mint Janka, aki a történetünk idejében 17 éves tinédzser. Első húsvétja volt hát Pársorház falván és bizony ők már fél éve itt laktak. Természetesen ismerte őket boldog és boldogtalan, a tíz főből álló galeri is befogadta, így hát barátokkal körülvéve nem volt oka panaszra. Azon a bizonyos hétfő reggelen aludta volna még az igazak álmát tovább, de hajnali hétkor nyakára boruló pohár hideg vízre ébredt, amivel az apja ébresztette mondván nem venné a szívére, ha ideje korán elhervadna a szépsége. Az álom persze rögtön kiszállt a szeméből és élénk lett, mint egy ragadozó macska, ezért a fürdőszoba felé vette az irányt, séró belövése és smink lett az első napi rendi pont. A ház kívülről belülről ragyogott, az ablakról, ha éppen az természeténél fogva nem függőleges még enni is lehetett volna. Rengeteg szendvicset készítettek, volt egy nagy tál sajtsaláta, kaszinó tojás, sajtos pogácsa, zserbó, képviselő fánk, csoki tojások tömkelege. Egyetlen egy dologra nem készült fel Janka, hogy több váltás ruhára lesz szüksége, de ne menjünk inkább az események elébe.
Tíz órakor érkezett az első locsoló, aki nem volt más, mint a hetven éves snájdig úriember, azaz a szomszéd Pista bá. A bajusza ki volt pödörve fekete nadrág és fehér ing volt rajta. A kölnije legalább húszéves pacsuli, hiába mondta a ház asszonya Sára, hogy a karjára kéri, csak a hajára tévedt  az orosz kölni. A csoki tojást mosolyogva megköszönte és inkább a faterral ivott egy vagy két pálinka áldomást a húsvét ünnepére. Tudni kell az öreg egy kicsit nagyot hall, de az esze vág, mint a beretva és a templomban pedig a karzaton énekel, közben persze kint a kutyák nem győznek hallótávolgáson kívül menekülni. Amíg a két férfi, azt ecsetelte, hogy régen mennyivel másabb világ volt befutott a második locsoló, aki egyben a harmadik is volt. A kapuban megjelent ugyanis Elemér a cigány vajda, aki a kis unokájával Gyurikával jött tiszteletét tenni a hölgyek iránt. Cigány vajda? Igen mindenki jól hallotta ez a tradíció még él kivételesen ezen a helyen. A vajda testületi tag is volt a polgármesteri hivatalban és ő maga harangozik a templomban. A harang még manuális, amivel jó lenne szórakozni néha és rádőlni a kötélre és himbálózni vele, mint a filmekben. Sajnos az a baj, hogy összefutna az egész megye, azt hinnék a hosszú harangszó hallatán, hogy tűz van. A kis kerek képű Gyurika elhadarta versikéjét és kapva kapott a csokitojásokon, akkorára nyílt a szeme a bőség zavara láttán, hogy szelíden nógatták, hogy vehet kettőt is belőle. Éppen amikor a vajdáék és Pita bá távozott, a szendvicsek újra készítésén dolgozott Janka a húgával Pannival, amikor Popej beállított. A két lánynak természetesen Popej bácsi, a rendes nevét nem is tudták sohasem, a családfő a szomszéd falu tava mellett horgászat közben ismerkedett össze vele, ezzel  a ragadvány névvel  férkőzött hát be a család köztudatába. Nem volt ő tengerész, mint ahogyan a neve sejtette, hanem nyulak tenyésztésével foglalkozott. Ha a család szeretett volna nyúlpaprikást enni, kocsiba pattantak és irány Popejékhez, ahol az apa kiválasztotta az éppen megfelelő méretű  nyulat, mellesleg halkan megjegyzem, azt a tapsi fülűt, aki még akkor vígan mit sem sejtve szaladgált a nyúlólban. Erre aztán Popej azt mondta: - No, úgy két óra múlva konyhakész lesz, akkor gyertek vissza érte. Az autóba visszapattant hát a család és elmentek addig kényelmesen bevásárolni, aztán felszedték a tepsi kész nyulat, amit este már jó ízűen el is fogyasztottak. Popej csendesen annyit mondott, hogy jött kellemes húsvétot kívánni és ha már itt van egy kicsit locsolkodni, csak előtte vegyék már el tőle a terhét és egy kicsi nyuszit kapott a háta mögül elő. Így kapott a két lány egy igazi nyuszit, amit aztán lehetett tutujgatni. Panni egyből boldogan kezelésbe is vette a tapsi fülest. Popej szeme ragyogott, ahogy látta az örömöt a gyerek arcán. Le is ültek hát beszélgetni, Anna az ételt szívesen kínálta neki. 
Egyszer csak újra csöngettek és a kutya becses nevén Negró hevesen ugatott. A konyha lépcső aljában feltűnt úgy öt jóképű legény, tehát egyszóval a galeri befutott. Janka pirult egy kicsit, de szemrebbenés nélkül tessékelte volna be őket. Csakhogy Ákos az örökös mókamester nagy szomorú fejjel azzal kezdte mielőtt bemennének Janka nézze meg az ő szemét, mert bele ment valami és nagyon szúrja neki. Hogy menjenek be és ott megnézik? Az nem jó, kint szépen süt a nap jobban látszik. A Janka lépre is ment, gyanút nem is foghatott, hiszen a napfényben igaza van, a világosban ilyesmi jobban látszik. Oda lépett hát Ákoshoz és belenézett annak kék szemébe, ám a másik hirtelen mozdulattal eltolta és, mint a villám csapás mindegyik háta mögül szódás szifon került elő és spriccelték lányt. A tréfa úgy végződött, hogy Janka csurom vizesen ment be a galerivel a házba, ha ezt tudta volna nem tölt fél órát a tükör előtt reggel. Az ifjak lehuppantak a nappaliba és várták, mikor tér átöltözve vissza. Ákos még a szobába is utána ment  volna, azzal a címszóval, hogy segédkezne vizes ruhából való kihámozásban. Látta is házasszonya azt, hogy hogyan nézett Ákos a lánya után, mosolygott is magában. Gondolt egyet és a fiúkkal megitták a pertut, hiszen jóravaló srácok ezek és a szerelem az minden életkorban bizony szerelem. Janka meglepődve látta amikor visszatért, hogy az anyját tegezik a fiúk és Ákossal az élen családi fotóalbumokat nézegetnek, pont olyat, amiben strandolós bikinis képek voltak. Sajnos már a közbe lépéssel elkésett, ezért nem tehetett mást, mint a sztorizgatásba ő is beszállt. Gyorsan telt az idő a galeri lassan szedelőzködött, hiszen tovább kellett menniük, mert a felvégen még nem jártak, azt meg nem lehet, hogy valakit kihagyjanak, mert annak sértődés lenne a vége. A konyha ajtóba érvén Ákos felkapta a lányt és úgy vitte le a lépcsőn ölben az udvarra és a lány fülébe súgta milyen jó az illata. Janka mosolygott, mert ő már régóta tudta, hogy tetszik a fiúnak csak kérette magát, ahogy illik. Távozott a díszes társaság és kezdetét vette ezzel egy szerelmi románc. A Húsvét faluhelyen jó kis mulatság és meglepetésekben sosincs hiány, talán jövőre is lesz egy anekdotám.

A puliszka íze emlékeket idézhet fel?

A nyári szüneteket minden évben a nagymamámnál töltöttem egy apró borsodi faluban. Városi kislányként úgy szívtam magamba a vidéki életet, mint ahogy más a levegőt veszi, mindenhol jelen voltam csetlettem és botlottam. Barátokkal és unokatesókkal naphosszat lógtunk együtt, voltak emlékezetes éjszakába nyúló kártya partik, sátorozások, szalonna sütések, kirándulások. Ha munkáról volt szó akkor sem voltam rest és ha kellett festettem kerítést, etettem a jószágot és a gyomokat sem kíméltem a kertben. Esténként az udvaron álltam a hűséges Boby kutya társaságában és néztem ahogyan a hegytetőket a lemenő nap színesre festi. Aznap kakas kukorékolással indult a reggel amikor lustálkodván a másik oldalamra fordultam, de nyolc óra tájt akkor is kidobott az ágy. Álmosan - aki éjszaka legény legyen nappal is címszóval - lementem hát a kávéillat után konyhába, ahol a nagymamám szinte királyi terülj-terülj asztalkámmal várt. Nagyi minden kívánságomat leste. Megkérdeztem tőle, hogy milyen az íze a puliszkának? Az étel neve olyan titokzatosan hangzott számomra, hogy balladai homály lengte körbe. Kicsit csodálkozott és meg volt lepve, hiszen ki gondolná, hogy egy tinédzser ilyen kérdést teszt fel pizsamában alig kinyílt szemmel. Nem tudta pontosan megfogalmazni, hát az íze olyan mint amilyennek a puliszkának lennie kell. Másnap reggel a konyhába belépvén körbe néztem és  sehol nem láttam a tojásrántottát vagy a bundás kenyeret, csak egy bögre tea állt magányosan az asztalon. Már kérdésre nyílt volna a szám, amikor megfordult a nagyi titokzatosan mosolyogva a tűzhely elől és egy tál gőzölgő puliszkát rakott az elém az asztalra. Oly megízlett a szeretetével megszórt puliszka íze, hogy mai napig őrzöm azt a mosolygós tekintetet. Azóta évek teltek el most már ritkán van alkalmam a nagyinál reggelizni, mert a nyári szünetek ideje lejárt és felváltotta őket a sokkal rövidebb nyári éves szabadság. Telefonos segítséget kértem tőle hirtelen ötlettől vezérelve pár hónapja és manapság már én főzöm otthon a puliszkát, megkóstolván a nyári reggel emléke idéződik fel bennem.

A puliszka íze emlékeket idézhet fel?

A nyári szüneteket minden évben a nagymamámnál töltöttem egy apró borsodi faluban. Városi kislányként úgy szívtam magamba a vidéki életet, mint ahogy más a levegőt veszi, mindenhol jelen voltam csetlettem és botlottam. Barátokkal és unokatesókkal naphosszat lógtunk együtt, voltak emlékezetes éjszakába nyúló kártya partik, sátorozások, szalonna sütések, kirándulások. Ha munkáról volt szó akkor sem voltam rest és ha kellett festettem kerítést, etettem a jószágot és a gyomokat sem kíméltem a kertben. Esténként az udvaron álltam a hűséges Boby kutya társaságában és néztem ahogyan a hegytetőket a lemenő nap színesre festi. Aznap kakas kukorékolással indult a reggel amikor lustálkodván a másik oldalamra fordultam, de nyolc óra tájt akkor is kidobott az ágy. Álmosan - aki éjszaka legény legyen nappal is címszóval - lementem hát a kávéillat után konyhába, ahol a nagymamám szinte királyi terülj-terülj asztalkámmal várt. Nagyi minden kívánságomat leste. Megkérdeztem tőle, hogy milyen az íze a puliszkának? Az étel neve olyan titokzatosan hangzott számomra, hogy balladai homály lengte körbe. Kicsit csodálkozott és meg volt lepve, hiszen ki gondolná, hogy egy tinédzser ilyen kérdést teszt fel pizsamában alig kinyílt szemmel. Nem tudta pontosan megfogalmazni, hát az íze olyan mint amilyennek a puliszkának lennie kell. Másnap reggel a konyhába belépvén körbe néztem és  sehol nem láttam a tojásrántottát vagy a bundás kenyeret, csak egy bögre tea állt magányosan az asztalon. Már kérdésre nyílt volna a szám, amikor megfordult a nagyi titokzatosan mosolyogva a tűzhely elől és egy tál gőzölgő puliszkát rakott az elém az asztalra. Oly megízlett a szeretetével megszórt puliszka íze, hogy mai napig őrzöm azt a mosolygós tekintetet. Azóta évek teltek el most már ritkán van alkalmam a nagyinál reggelizni, mert a nyári szünetek ideje lejárt és felváltotta őket a sokkal rövidebb nyári éves szabadság. Telefonos segítséget kértem tőle hirtelen ötlettől vezérelve pár hónapja és manapság már én főzöm otthon a puliszkát, megkóstolván a nyári reggel emléke idéződik fel bennem.