Az igazi rizottó titka

Először látogattam el a Magyar Kézműves Ízek Vásárára és jól tettem, mert jó pár gasztronómiai élménnyel lettem gazdagabb. Hogy kerültem oda? Az egyik legjobb barátnőm hívott fel, hogy tudod, hogy most lesz ez a program?  Meglepetten válaszoltam, hogy nem, mert nem lehet naprakész az ember a főváros összes rendezvényéből. Nézd meg az interneten és hívj fel, hogyan döntöttél  jössz-e vagy sem! - hangzott el.  Utolsó mondatként hozzátette, hogy szerinte ott a helyem, mert az egyik chef is főz az egyik főzős csatornáról.  Ez az utolsó mondat rögtön megmaradt a fejemben és nem hagyott nyugodni, hiszen hobbyszakácsként  szeretek főzős műsorokat nézni és számtalan szakácskönyvet  is olvasok.  Szóval a profikkal főzni vagy sütni egy chefiskolában vagy éppen élő főzőshow-t nézni mindig remek alkalom arra, hogy tanuljon az ember.  Éltem hát az alkalommal és kíváncsian vártam Jenei Tamás főzését  a programok közepette.

A színpadon berendezett konyhában egy fiatal és mosolygós szakács jelent meg és bejelentette, hogy libamelles rizottót fog nekünk készíteni. A rizottó az egyik kedvenc  ételem, mert lehetőségek kánaánját látom benne. Számtalan formában  el lehet készíteni, ezt a lehetőséget a gluténérzékenyeknek is bátran ajánlom a figyelmébe.

Nagyon tetszett, hogy Tamás szívesen válaszolt a kérdésekre és bevonta közönséget. Felhívta a figyelmet az apró részletekre, invitált mindenkit, hogy menjünk oda hozzá közelről is nézzük meg, hogyan csinálja, milyen az állaga a készülő ételnek, milyen az illata és közben, aki szeretné egy kicsit kavargathatja is.

Hogy jó illat szállt-e  a levegőben? Lehetett volna másmilyen? Libazsírban sütött bele kolbászt, libamell készült el és a rizottóba is került egy kis bor valamint máj. Megbolondította a rizottó ízvilágát egy kis zsályával és kakukkfűvel.

Milyen volt az íze? Pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Omlós libamell, isteni rizottóval és mártással. 

Sok emberrel találkozunk az életünk során, bennem mindig azok hagynak nyomot, akiken látom, hogy szívvel lélekkel csinálnak valamit, mint Tamás. Látom rajtuk, hogy az már nemcsak a munkájuk, hanem a szenvedélyük, vagy mondhatnám a szenvedélyük egyben a munkájuk is. Hogy mi az igazi rizottó titka? Egy jó recept nem elég, feltétlenül szükséges hozzá a főzés szeretete.

Sült kacsa párolt lilakáposztával

Márton napon nálunk sült kacsa készült  és hozzá birsalmás lila párolt káposzta. Miért nem liba? Mert a libáról kellemetlen emlékem van gyerekkoromból, egyszer kaptunk ajándékba egyet. Meg voltam róla győződve, hogy a jószág utál engem, mert mindig gonoszan nézett az apró szemével, egyszer mentem a közelébe akkor persze  meg is támadott és csipkedte a lábam szárát, miközben furcsán sziszegett. Nem lettünk barátok a hosszú nyakúval, viszont édesanyám isteni  húslevest főzött belőle. Hiába az otthon tartott állatok sorsa mindig ugyanaz, hiszen jól mutatnak a levesben vagy a sütőben. Idén a kacsák tértek vissza az életünkbe és nagyim több, mint húszat nevelt fel a nyáron. A kacsa lett hát nálunk magától érthetődően a kézenfekvő választás  és nem utolsósorban azért, mert az ünnepeltnek ez a kedvence. Miért van ünnepelt? Hát hogyne, nálunk a Márton nap nemcsak a gasztronómiai finomságokról szól, hanem a testvérem névnapja. Az már csak pusztán véletlen egybeesés, hogy a falu, ahol a szüleim élnek nevében szintén hordozza ezt a keresztnevet,  így egyben a búcsú is ilyenkor van. A szelíd barnára sült Tás - ahogy Vuk hívja- elfoglalja hát méltó helyét az asztal közepén a családi ebéden. Ajánlom hát bármilyen ünnepi alkalomra ezt a receptet! Jó étvágyat hozzá!

                                                                                                           Elkészítési idő:  90 perc

Hozzávalók:

1 db konyhakész kacsa

1 kg  lilakáposzta

2 db birsalma

só, majoránna

cukor, ecet

                             Elkészítés:

A konyhakész kacsát alaposan megmossuk folyóvíz alatt, majd kívülről vastagon bedörzsöljük sóval. 

          A kacsát belülről bedörzsöljük majoránnával, közben nem sajnáljuk ám a fűszert.

A birsalmát megmossuk, így a felülete is simává válik, majd kettévágjuk és kiszedjük a csutkáját.

 A belsejébe bele dugjuk a két darab félbevágott birsalmát. 

A kacsa szárnyait maga alá hajtjuk a nyaka alá.

Olajjal kikent tepsibe tesszük,  alufóliával lefedve és 250 fokon egy órán át sütjük, aztán  ropogósra pirítjuk a bőrét.

    Amíg a kacsa sül a tepsiben a  káposztát vékonyra gyaluljuk.

.

 Egy lábasban 3-4 evőkanál cukrot karameliizáljuk,

 azaz kevés olajban 3-4 evőkanál cukrot karamell színűre pirítjuk.

Rátesszük a káposztát és folyamatos kevergetés mellett dinszteljük, hozzáadjuk a felszeletelt birsalmát, majd lefedve puhára pároljuk. Közben adhatunk hozzá fél deci vizet, hogy a káposzta le ne égjen.

 A megpárolt káposztára,  három evőkanál ecetet és egy csipet sót teszünk  és összekeverés után lekapcsoljuk alatta a lángot.

Tipp: ha a lilakáposzta összefogta a kezünket, friss citrom levével könnyedén le tudjuk szedni róla.

Az elkészült kacsa

Sült kacsa párolt lilakáposztával

Márton napon nálunk sült kacsa készült  és hozzá birsalmás lila párolt káposzta. Miért nem liba? Mert a libáról kellemetlen emlékem van gyerekkoromból, egyszer kaptunk ajándékba egyet. Meg voltam róla győződve, hogy a jószág utál engem, mert mindig gonoszan nézett az apró szemével, egyszer mentem a közelébe akkor persze  meg is támadott és csipkedte a lábam szárát, miközben furcsán sziszegett. Nem lettünk barátok a hosszú nyakúval, viszont édesanyám isteni  húslevest főzött belőle. Hiába az otthon tartott állatok sorsa mindig ugyanaz, hiszen jól mutatnak a levesben vagy a sütőben. Idén a kacsák tértek vissza az életünkbe és nagyim több, mint húszat nevelt fel a nyáron. A kacsa lett hát nálunk magától érthetődően a kézenfekvő választás  és nem utolsósorban azért, mert az ünnepeltnek ez a kedvence. Miért van ünnepelt? Hát hogyne, nálunk a Márton nap nemcsak a gasztronómiai finomságokról szól, hanem a testvérem névnapja. Az már csak pusztán véletlen egybeesés, hogy a falu, ahol a szüleim élnek nevében szintén hordozza ezt a keresztnevet,  így egyben a búcsú is ilyenkor van. A szelíd barnára sült Tás - ahogy Vuk hívja- elfoglalja hát méltó helyét az asztal közepén a családi ebéden. Ajánlom hát bármilyen ünnepi alkalomra ezt a receptet! Jó étvágyat hozzá!

                                                                                                           Elkészítési idő:  90 perc

Hozzávalók:

1 db konyhakész kacsa

1 kg  lilakáposzta

2 db birsalma

só, majoránna

cukor, ecet

                             Elkészítés:

A konyhakész kacsát alaposan megmossuk folyóvíz alatt, majd kívülről vastagon bedörzsöljük sóval. 

          A kacsát belülről bedörzsöljük majoránnával, közben nem sajnáljuk ám a fűszert.

A birsalmát megmossuk, így a felülete is simává válik, majd kettévágjuk és kiszedjük a csutkáját.

 A belsejébe bele dugjuk a két darab félbevágott birsalmát. 

A kacsa szárnyait maga alá hajtjuk a nyaka alá.

Olajjal kikent tepsibe tesszük,  alufóliával lefedve és 250 fokon egy órán át sütjük, aztán  ropogósra pirítjuk a bőrét.

    Amíg a kacsa sül a tepsiben a  káposztát vékonyra gyaluljuk.

.

 Egy lábasban 3-4 evőkanál cukrot karameliizáljuk,

 azaz kevés olajban 3-4 evőkanál cukrot karamell színűre pirítjuk.

Rátesszük a káposztát és folyamatos kevergetés mellett dinszteljük, hozzáadjuk a felszeletelt birsalmát, majd lefedve puhára pároljuk. Közben adhatunk hozzá fél deci vizet, hogy a káposzta le ne égjen.

 A megpárolt káposztára,  három evőkanál ecetet és egy csipet sót teszünk  és összekeverés után lekapcsoljuk alatta a lángot.

Tipp: ha a lilakáposzta összefogta a kezünket, friss citrom levével könnyedén le tudjuk szedni róla.

Az elkészült kacsa

Van jó oldala a lisztérzékenységnek?

Egy átlagosnak tűnő esős szombat délutánon egy előre megbeszélt találkozóra siettem egy pesti cukrászdába. Miért olyan különös ez? Számtalanszor van, hogy az ember ismerősökkel, barátokkal találkozik. Ez most egy új szituáció volt olyan, mint amikor az első napodat töltöd az új munkahelyeden. Kíváncsi voltam és egy hangyányit izgatott, hogy milyen lesz, mert ahová igyekeztem ott nem ismertem senkit. Egyetlen dolgot tudtam, hogy mégis van közös vonás bennünk, mégpedig az, hogy a jelenlévők között mindenki lisztérzékeny lesz.

Miért fontos ez? Mert már több, mint négy hónapja tudom a tényt, hogy én is lisztérzékeny vagyok, de eddig nem ismertem magamon kívül egyetlen, ilyen embert sem. A világhálón kerestem rá és találtam meg Lisztérzékeny Fiatalok Egyesületét (LIFE), az ő találkozójukra igyekeztem hát, mint új tag. A cukrászda már kívülről is csábítónak tűnt és belépvén már az első benyomásom az volt, hogy jó helyre érkeztem. Guszta sütemények tömkelege csábította az embert, természetesen a hely választása sem volt véletlen, minden speciális édesség volt avagy glutén-, laktóz- vagy tojásmentes. Egy kedvesen mosolygó lány ért oda előttem, majd szinte velem egy időben mindenki megérkezett. Kiderült nem csak én nem ismerek senkit, hanem mások sem, záporoztak a bemutatkozások és az érdekes személyes történetek. Mi történt röpke három óra leforgása alatt?

Beszélgetés közben nassoltunk egy kicsit, teljesen meg voltam elégedve a Bajor alma nevezetű süti csodával. Sok fontos kérdés merült fel, hogyan oldják meg azok a családok az étkeztetést, akiknek óvodába vagy iskolába jár a gyerekük? Hol van olyan hely Budapesten, ahová elmehetünk a barátainkkal enni? Mi mit tehetünk, hogyan tudunk hasonló helyzetben lévőknek segíteni? Felbukkantak olyan problémák is, amik eddig eszembe sem jutottak. Például, hogyha 12 órás repülő útra megyek, a repülőn simán éhen halhatok, mert nem gondolnak a gluténérzékenyekre. Valamint, hogy lehet hogy külföldi országokban a McDonald's-ban van gluténmentes hamburger, míg nálunk nincs? Jó volt az érzés, amit közöttük éreztem, hogy tudják mi ez az egész és milyen ebben élni.

Hogy lesz-e folytatása ennek az ismerkedésnek? Remélem igen. Felmerült, hogy a közeljövőben szervezünk néhány közös programot. Szerintem mindig jó ötlet megismerni az ország különböző részein élő embereket, szóval minden lisztérzékeny fiatalnak ajánlom, hogy bátran legyen tagja LIFE-nak. A közösségi oldalon való jelenlétünkkel könnyedén hasznos napi információk birtokába juthatsz. Hiszen nem mindegy, hogy melyik joghurtot vagy csokit eheted meg vagy éppen melyik bioboltban van akció, vagy  egyszerűen csak tudni azt, hogy sok fiatal jár hasonló cipőben, mint te. Szerintem igaz a mondás, minden rosszban van valami jó. Csak az a kérdés, hogy meglátjuk-e benne?

Van jó oldala a lisztérzékenységnek?

Egy átlagosnak tűnő esős szombat délutánon egy előre megbeszélt találkozóra siettem egy pesti cukrászdába. Miért olyan különös ez? Számtalanszor van, hogy az ember ismerősökkel, barátokkal találkozik. Ez most egy új szituáció volt olyan, mint amikor az első napodat töltöd az új munkahelyeden. Kíváncsi voltam és egy hangyányit izgatott, hogy milyen lesz, mert ahová igyekeztem ott nem ismertem senkit. Egyetlen dolgot tudtam, hogy mégis van közös vonás bennünk, mégpedig az, hogy a jelenlévők között mindenki lisztérzékeny lesz.

Miért fontos ez? Mert már több, mint négy hónapja tudom a tényt, hogy én is lisztérzékeny vagyok, de eddig nem ismertem magamon kívül egyetlen, ilyen embert sem. A világhálón kerestem rá és találtam meg Lisztérzékeny Fiatalok Egyesületét (LIFE), az ő találkozójukra igyekeztem hát, mint új tag. A cukrászda már kívülről is csábítónak tűnt és belépvén már az első benyomásom az volt, hogy jó helyre érkeztem. Guszta sütemények tömkelege csábította az embert, természetesen a hely választása sem volt véletlen, minden speciális édesség volt avagy glutén-, laktóz- vagy tojásmentes. Egy kedvesen mosolygó lány ért oda előttem, majd szinte velem egy időben mindenki megérkezett. Kiderült nem csak én nem ismerek senkit, hanem mások sem, záporoztak a bemutatkozások és az érdekes személyes történetek. Mi történt röpke három óra leforgása alatt?

Beszélgetés közben nassoltunk egy kicsit, teljesen meg voltam elégedve a Bajor alma nevezetű süti csodával. Sok fontos kérdés merült fel, hogyan oldják meg azok a családok az étkeztetést, akiknek óvodába vagy iskolába jár a gyerekük? Hol van olyan hely Budapesten, ahová elmehetünk a barátainkkal enni? Mi mit tehetünk, hogyan tudunk hasonló helyzetben lévőknek segíteni? Felbukkantak olyan problémák is, amik eddig eszembe sem jutottak. Például, hogyha 12 órás repülő útra megyek, a repülőn simán éhen halhatok, mert nem gondolnak a gluténérzékenyekre. Valamint, hogy lehet hogy külföldi országokban a McDonald's-ban van gluténmentes hamburger, míg nálunk nincs? Jó volt az érzés, amit közöttük éreztem, hogy tudják mi ez az egész és milyen ebben élni.

Hogy lesz-e folytatása ennek az ismerkedésnek? Remélem igen. Felmerült, hogy a közeljövőben szervezünk néhány közös programot. Szerintem mindig jó ötlet megismerni az ország különböző részein élő embereket, szóval minden lisztérzékeny fiatalnak ajánlom, hogy bátran legyen tagja LIFE-nak. A közösségi oldalon való jelenlétünkkel könnyedén hasznos napi információk birtokába juthatsz. Hiszen nem mindegy, hogy melyik joghurtot vagy csokit eheted meg vagy éppen melyik bioboltban van akció, vagy  egyszerűen csak tudni azt, hogy sok fiatal jár hasonló cipőben, mint te. Szerintem igaz a mondás, minden rosszban van valami jó. Csak az a kérdés, hogy meglátjuk-e benne?

Kakaós csiga

A múlthéten kaptam egy receptötletet az egyik kedves ismerősömtől. Valószínűleg, amikor meglátta a guszta képet a világhálón nagyon megtetszett neki és én jutottam róla az eszébe, ezért rögtön elküldte nekem e-mailben. Kaptam hát egy frappáns kollázsos képet egy kakaós csiga készítéséről, de recept leírás nélkül. Hogy, hogyan? Igen jól olvastad recept leírás nélkül. Kakaós csigát látván ránézésre tudtam, hogy nekem is készítenem kell egy ilyen kakaós csodát. Elővettem hát az őszi szabadságom első napján a családi receptkönyvet és megkerestem benne a kelt tészta receptjét. Az igazi könnyű kelt tészta elkészítése nagy figyelmet és precizitást igényel, bevontam hát a sütésbe az édesanyámat, hogy olyan fortélyokat lessek el, ami szakácskönyvekből nem tanulható meg. Milyen lett az eredmény? Ínycsiklandozó kakaós csiga illat szállt a levegőben és az ízével nem tudott senki sem betelni.

Elkészítési idő: 30 perc                    Pihentetés: 1 óra                 Sütési idő: 30-35perc

Hozzávalók:
50 dkg liszt /Glutenix foszlós kalács keverék/
10 dkg Rama
5 dkg cukor
3 tojássárgája
2,5 dkg élesztő
2 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
Krémhez:
5 dkg holland kakaó
10 dkg Rama
5 dkg porcukor

Elkészítés:

1. Lépés:

Az élesztőt felfuttatjuk, azaz egy bögrébe kis tejet teszünk mikrohullámú sütőben fél perc alatt langyosra melegítjük. Az élesztőt apránként morzsolva hozzáadjuk egy kávéskanál cukorral és hagyjuk erjedni.

Tipp: A hozzávaló tej hőfoka fontos, amiben az élesztőt kelesztjük. Ha túl meleg a tej, akkor az élesztőt leforrázzuk , ha túl hideg, akkor tészta lassan fog kelni vagy keletlen marad.

2. lépés:
A lisztet összekeverjük a cukorral, majd elmorzsoljuk benne a lágy vajat és hozzáadjuk a tojássárgáját és a felfuttatott élesztőt és összegyúrjuk tésztává. A csomómentesre gyúrt tésztát dagasztjuk, addig amíg magától le nem válik a tészta az edény faláról.

3. lépés:

A tálban a tésztát egy kis liszttel meghintjük és egy konyharuhával lefedjük. Meleg helyen egy órát pihentetjük, amíg a tészta dupla nagyságúra nem kel.

4. lépés:

A kelt tésztát könnyedén átgyúrjuk, majd a gyúródeszkán sodrófa segítségével 1- 1,5 cm vastagságúra nyújtjuk. A porcukorral, margarinnal kikevert kakaós masszát a tetején egyenletesen elkenjük.

5. lépés:

A kakaós masszával megkent tésztát vékony csíkokra vágjuk és megsodorjuk. A sodort tésztacsíkból csiga alakot formázunk és vajjal kikent tepsibe helyezzük.

6. lépés:

A csigákkal teli tepsit jól előmelegített sütőben 150 fokon 30 percig sütjük. Ha látjuk, hogy nagyon barnul a teteje, akkor alufóliát teszünk a tetejére.

Tipp: A kelt tésztát nem szabad túl magas hőfokon sütni, mert a külső kérge gyorsan megbarnul, de a belseje nyers marad.  Jól megsült tészta ismertetőjele, hogy egyenletesen világosbarna.

Tálalás:

Napokig puha marad az állaga, ha megfelelően lefedve tároljuk. Ajánlom vacsorára és reggelire kávé vagy kakaó mellé is egyaránt finom.