Lady Lavender bonbon készítő tanfolyam, azaz betekintés a kézműves csokoládé világába

A csokoládé mindig  vonzott engem, kicsit Gombóc Artúrnak éreztem magam, hiszen mindenféle csokoládét szeretek lehet az kerek, szögletes, lyukas, lapos, rövid vagy potya csokoládé. Igazából a vágy, hogy megtanuljam a bonbonkészítést körülbelül másfél éve már motoszkált a fejemben, amikor Brugge-ben előttem készítették a híres belga pralinét. A gasztronómia tág tengerében való útkeresésemben aztán visszatérő elem lett a bonbon. Ősszel a születésnapomkor megleptek egy asztalnyi kézműves bonbonnal a kedvenc kézműves csokoládé manufaktúrámtól a Lady Lavendertől. Szóhoz sem jutottam, mint lelkes gasztroblogger nem bírtam megállni és fotóztam, majd túl az első örömkönnyeken és a csoki okozta "sokkon" elkezdtem kóstolni őket. Hihetetlen volt Gulyás Gyönyvér csokoládékészítő mester ízvilágába  alaposabban  belekóstolni, hiszen 42 féle ízt rejtettek a dobozok.

Rájöttem arra, hogy végleg a csokoládé szerelmese lettem. Innentől kezdve egyenes út vezetett a Lady Lavender bonbon készítő tanfolyamra. Régi ismerősként mosolyogva köszöntött Gulyás Gyöngyvér, akinek az egyedi ízvilágú bonbonjairól már többször írtam. Rögtön megtetszett a hangulatos kis budai műhely, ahol a titkokat elleshettem. 

Az étcsokoládét először 40-45 fokosra felmelegítik, majd visszahűtik  31-32 fokosra. Könnyűnek tűnt első ránézésre, ahogy a forró csokoládét a márványlapra ráöntjük majd ide –oda  tologatjuk rajta és vicces, ahogy végtelen jeleket írunk le a csokoládéban.

Természetesen Gyöngyvér már a csokoládé állagából maghőmérő nélkül tudta, hogy most kész van a temperálás.  A csokit polikarbonát formákba öntöttük, majd egy hirtelen mozdulattal fejjel lefelé fordítottuk.

Pontosan annyi csokoládé marad a formában, amennyi szükséges egy szép csokiburokhoz, azonban ha nem jól temperáltunk, akkor az összes kifolyik.

Ezután következhetett a töltelék elkészítése, amely némi gondolkodást igényelt az ízesítést illetőleg, mert a bőség kánaánját véltem felfedezni a fűszeres polcon.

Szokatlan volt azaz érzés, hogy néha akár az egész kezed is tiszta csoki lehet, így nehezen tudtam betelni közben az édes látvánnyal.

Végül készült ibolyás, gyömbéres, chilis, rózsaborsos, narancslikőrös ganache (tejszínes csokoládékrém). Fontos információnak tűnt, hogy a töltelék sem lehet túl forró, hiszen az elkészült csoki burkot nem szabad megolvasztani vele.

A habzsákkal való bonbontöltés után végül temperált csokoládéval fedtük be őket, alaposan ügyelve arra, hogy a felesleget lesorjázzuk, majd egy fél órára hűtőbe kerültek.

Megtudtam, hogy Gyöngyvér nemcsak gasztro fesztiválokon, hanem céges  rendezvényeken is részt vesz, sőt esküvőkre köszönőajándéknak szintén készít bonbont. Elmesélte, hogy egy álma vált valóra a saját csokoládé manufaktúrával. Kiélheti a kreativitását a hétköznapokban és a szenvedélye egyben a munkája. Azt láttam rajta, hogy ki tudja hány ezredik bonbont készíti, mégis ugyanolyan lelkes, mintha először tenné.

Az érzés, amikor a tökéletes bonbon szemek kiesnek a formából méltó befejezése lett az érdekes és vidám délutánnak. Az már csak hab volt a tortán, hogy a bonbonok nemcsak szépek lettek, hanem isteni ízűre is sikerültek. Ajánlom azoknak, akik minőségi időtöltésre vágynak, hogy töltsenek egy kreatív délutánt a Lady Lavenderrel.