Ragyogóan sütött a nap az első márciusi szombat délután, ezért gondoltuk kirándulunk egyet a Bükk-fennsíkon és hazafelé beugrunk egy iparművészeti kézműveshez. Az ötletgazda az apám volt, aki amikor már indulóban voltunk közölte, hogy neki van egy ismerőse a szomszédos településen, aki szarvasaganccsal díszített vadásztőröket és evőeszközöket készít. Egyediek és szépek, csak bátran ugorjunk be Sanyi bácsihoz és nézzük meg a kézműves készletét és ha már ott járunk természetesen le is fotózhatnám őket.
Kirándulásból hazafelé arra vettük az irányt, azonban instrukcióban nem szerepelt utca és házszám, csak annyit tudtunk, hogy hol kell lefordulni abba a bizonyos utcába. Mi lesz ha eltévedünk Balatonban? (A Bükk-hegységben lévő kis település neve Balaton.) Azt a tanácsot kaptuk, hogy ilyen esetben a helyi italellátó intézményben tudunk érdeklődni, hogy merre lakik a késkészítő mester Bartók Sándor. Végül erre nem került sor, mert a házat könnyen megtaláltuk, hiszen rajta cégérmes tábla díszelgett, aztán csengetés után egy mosolygós ember nyitott ajtót.
Elmondtam kit keresek és mi járatban vagyunk, majd a bemutatkozás után Sanyi bácsi egy kisebb bemutatóterembe vezetett bennünket, ahol a falon kézműves versenyek plakátjai jelezték, hogy tényleg jó helyen járunk.
 |
| A késkészítő mester elérhetőségei |
Gyönyörű vadászkések sorakoztak a zöld terítős kiállító asztalon. A különböző méretűek és másfajta pengéjű vadászkések mellett, kés, villa, kanál, szalvétagyűrű sorakozott és mindegyikben a szépen megmunkált szarvasagancs betétet véltem felfedezni.
A késkészítés egyidejű az emberiséggel, azonban mostanra kezdi elveszíteni a férfiékszer, státusszimbólum jelentés tartalmát, amit apáink tulajdonítottak neki. A konyhában mai napig kulcsfontosságú szerepe van, hiszen nélküle megáll az élet, mert semmit nem tudunk elkészíteni.
A mester több, mint harminc éve készíti őket és mellette a hétköznapi használatra szánt evőeszközöket, horgászkéseket, csontozó- bontókéseket.
Sanyi bácsi ugyanolyan odafigyeléssel csinálja mindegyiket mint régen, azonban nem tesz különbséget az egyszerű kés és a vadásztőr között. A szarvasagancsra esett a választása, amit nehéz megmunkálni és sok időt vesz igénybe a díszítés faragása, de a végeredmény önmagáért beszél.
A késkészítő régebben kiállításokra járt, Németországa és Ausztriába is szállította őket, manapság vásárokban jár árulni vagy vadászok rendelnek tőle. Látszott az arcán, hogy szeretettel beszél erről, hiszen azon kevés emberek közé tartozik, akiknek a hobbijuk egyben a hivatásuk is. Készítettem pár fényképet, közben Sanyi bácsi eltűnt, majd szarvasagancsból készített medálokkal (amik az agancs hegyes végéből készülnek, polírozza egy kicsit, majd átfúrja őket) és különböző színű bőrláncokkal tért vissza.
 |
| Bartók Sándor késkészítő mester balatoni műhelyében |
Megtudtuk tőle, hogy a láncokat a vásárokban szokta árulni és előfordul, hogy ajándékba adja őket. Válasszunk medált mi is mondta, így mindhárman ajándékba kaptunk egy kis szuvenírt. Sanyi bácsi meglepett ezzel az egyszerű gesztussal, hiszen ez már ritka a mai világban. Több, mint másfél óra beszélgetés után megértettem, hogy miért ajánlotta az apám, hogy nézzem meg a szarvasagancsos tőröket.
A medál nemcsak egy kedves emlék lett számomra, hanem magán hordozza azt az útravalót, amit Sanyi bácsitól kaptam. Hogy mi lenne az? Amikor ránézek eszembe jut a tanácsa, miszerint aki mindenhez ért, az semmihez sem ért, ezért egy valamit csinálj, de azt jól és meglátod meg lesz a gyümölcse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése